Kommentár nélkül - Jókai Mór: Lélekidomár [részletek]

Aktualizálható gondolatok... Vajon én lehetek "a századik"?

"
- Nős ön?
- Nem vagyok az, s nem is szándékozom azzá lenni.
- Hogy lehet azt ilyen kategorice kijelenteni?
- Bírám kérdi, hát megvallom. Minden embernek a szívében van egy talány; férfiéban, nőében egyaránt. Száz ember közül kilencven nem törődik ezzel a talánnyal: elveszi egymást a megoldatlan rébusszal együtt, s édes tudatlanságban él holtig, s belefásul abba a bajba, aminek okát nem érti. A tíz közül kilenc meg tudja oldani a talányt, s azt mondja rá: "ez nem az én talányom", és idején eltávozik. "Egy", aki a megoldott szívrejtéjben a saját titkára talált rá: "ez az én talányom!". Száz közül egy. - De hát nagy öntúlbecsülés volna tőlem, ha azt képzelném, hogy én vagyok az a századik.
- Pedig mindenki annak képzeli magát.
"

[...]

"

Csináljunk approximatív büdzsét az "egészen rendes" férjnek az idejéből, hogy mennyi marad annak a huszonnégy órájából a nő boldogítása számára: Hivatal, - iroda, - országház 5 óra
Étkezés (no, az még félig-meddig közös élvezet) 2 óra
Klub, játékasztal 4 óra
Dohányzás 2 óra
Színház 3 óra
Újságolvasás 45 perc
Borotválkozás 15 perc
Horkolva alvás 6 óra


Marad az asszony számára nettó 60 perc egy napra. S ezek még mindig csak a hímnemű és nem nélküli osztozók, de hát ha még a nőneműek is előjönnek!

Azonban ez egészen rendes állapot. A 99 úr és 99 asszonyság megszokja azt szépen.
De hát az a századik, aki a maga talányát kitalálta! Akinek a nap feljöttétől a nap lementéig, s holdköltétől holdszálltáig minden perce azé, akié minden gondolatja?

Pedig ilyen furcsa emberek is akadnak a világon.
"


Címkék: jókai, lélekidomár

2006-06-06 18:00:00