Éljen a tolerancia!
Enyém, mienk, takarodj: ezek az anyagiasságba és kegyetlenségbe feltartóztathatatlanul sodródó világunk jövevényszavai, melyeket egyfajta kegyetlenül emberi, érzelmetől mentes gondolkodásmód szült. Ellentétei a megértés, kedvesség, szeretet, amelyek már nevükben predesztinálva lennének pozitív jelentéshordozásukra; pedig pontosan ezen kifejezések igazi jelentését felejti el a mai racionális ember.
Először is nem tudom, hogy ki írtotta ki az emberi fajból az egymás elfogadásának képességét, de az biztos, hogy így sokkal mozgalmasabb az emberek élete. Persze, könnyű kimondani, hogy "nem utálom a feketéket", "nem utálom az eszkimókat", ha egyszer soha az életben nem találkoztam eggyel sem.
"Mivel nem utálom őket, ezért aztán én vagyok a megtestesült elfogadás. Az meg, hogy a kisebb stílű, személyközi kapcsolatokkal mit csinálok, az meg ugye teljesen az én dolgom, úgyhogy senki se merjen beleszólni! Azt én döntöm el, hogy az értékes időmet kire pazarlom!"
Ez annyiban igaz, hogy az idejét tényleg mindenki maga osztja be, de a tolerancia nem csak arról szól, hogy kijelentem és hiszem hogy "vallásszabadság van", hanem arról is, hogy az egyes emberekkel hogyan viselkedünk.
A tolerancia nem azt jelenti, hogy végighallgatod a Jehova tanúja szövegét! Sőt, még azt sem, hogy magadévá teszed a hitvilága egy részét. A tolerancia azt jelenti, hogy elfogadom azt, hogy ő ilyen, és emiatt nem vetem meg, nem küldöm el a jó büdös p*csába, hanem udvariasan elmagyarázom neki, hogy sajnos nem azonosak a nézőpontjaink. A tolerancia arról szól, hogy el kell fogadni az embert magát; nem arról, hogy el kell fogadni azt, amit az az ember tesz vagy mond.
Az állat körbehugyozza területét, az ember meg megválogatja a barátait. Ez mindig is így volt, mindig is így lesz. A tolerancia nem azt jelenti, hogy barátkoznom kell a "buzis, monyfejű, jópofizó" emberekkel, hanem azt, hogy nem mondom valakire azt, hogy "buzis, monyfejű", hanem maximum azt, hogy "nem szimpatikus" ... Lehet, hogy valakinek pont az a "buzis, monyfejű" ember a kedvence, és akkor ezekkel a jelzőkkel máris két embert sértettünk meg ... A tolerancia nem a mindent feltétel nélkül elfogadó emberek üres viselkedése, hanem az egymás megsértését kerülő emberek nehezen megtanulható művészete.
A tolerancia valóban megköveteli azt, hogy viselj el minden embert. Nem azt követeli meg, hogy szeress minden embert (ez a toleranciánál sokkal nehezebb, sokkal magasabbrendű felfogás); a tolerancia egyszerűen az elfogadásról szól. Emberileg képtelenség kedvelni minden embert (hiszen különbözőek vagyunk), de igenis emberi kötelesség (LENNE) a többi ember elfogadása.
Egy tökéletes emberekből álló tökéletes társadalomban ez nem is lenne nehéz, de a mi társadalmunk nem tökéletes. Általánosan elfogadott például, hogy gyilkosok és egyéb bűnözők iránt nem vagyunk toleránsak, és ez egy abszolút érthető irányelv. Ez viszont új kérdéseket szül: hol a határ a toleranciában? Miért ne fogadjuk el a tömeggyilkost? Elvégre ő is egy ember! Igaz, bűnös, de ő is egy ember! Vajon itt is követni kéne a korábbi "ne a cselekedetet fogadd el, hanem az embert magát" nézőpontot? De nem is kell ennyire sarkítani, akár az utcán alvó hajléktalan és a villamoson dülöngélő alkesz figura esetében is fel lehet tenni ugyanezt a kérdést... De mehetünk tovább is: egyesek szerint a homoszexualitás egy betegség, így részükre a melegek ugyanabba a kategóriába esnek, mint a gyilkosok: "teljesen elfogadhatatlan"!
A tolerancia ugye az elfogadás művészete. De hol a tolerancia határa?
Ezen kérdés megválaszolására én már kevés vagyok. Mindenkinek más ellenszenves, mindenkinek máshol van az elfogadás határa. Akiknél ez a határ körülbelül azonos, azok megértik egymást. Akiknek a tolerancia-szintjük között nagy eltérés van, azok pedig nem barátkoznak. Mert a játék tényleg arra megy ki, hogy leszűkítsük a saját belső körünket azokra a személyekre, akik közé legszívesebben tartozunk. A barátaink hibáival szemben toleránsak vagyunk, másokkal szemben nem. A mai világ pedig sajnos valóban így működik: az emberekből hiányzik a tolerancia.
Van egyrészt a makrokozmosz toleranciája (vagyis hogy elfogadom -e a feketéket, sárgákat, melegeket, albínókat, amerikaiakat, arabokat, zsidókat); azt hiszem nem kell részleteznem az ebben a tekintetben fennálló hiányosságainkat, tessék csak fél óráig nézni a CNN-t, és láthatjuk, hogy mennyi gyűlölet van ebben a világban.
Másrészről ott van a mikrokozmosz toleranciája (vagyis az egyes emberekkel szembeni elfogadás), ebben pedig csak akkor jeleskedünk, ha olyanokkal találkozunk, akikkel szeretünk lenni. Akikkel nem akarunk lenni, azzal szemben nem tanúsítunk toleranciát, egyeseket pedig gyűlölünk is. Pedig a tolerancia pont arról szólna, hogy ne gyűlöljünk senkit. A tolerancia a gyűlölet tökéletes ellentéte.
Semmi köze a mai vadliberalizmushoz. Semmi köze a mai világhoz. Semmi köze a reális gondolkodásmódhoz. A mai világ már döntött, és a gyűlöletet választotta...
A tolerancia halott.
Isten nyugosztalja!
Címkék: előítélet, esélyegyenlőség, flame, mizantróp, szociológia, tolerancia, vélemény
2006-07-14 17:55:00