A trendkívüliek blog létrehozásakor alapelv volt, hogy nem politizálunk. Most én megsértem ezt az elvet. Politizálok. Vagy mégsem?
Fiatal vagyok, így csak a történelemkönyvekbol ismerem azokat az idoket, amikor a magyarok összefogtak. Nem voltam ott, amikor közösen új hazát kerestünk (és találtunk); nem voltam ott, amikor újjáépítettünk az országot a tatár hordák pusztítása után; nem voltam ott, amikor Mátyás király álruhában járta az országot; nem voltam ott, amikor kivertük a törököket; nem voltam ott 48-ban; nem voltam ott 56-ban; és bár már éltem, de igazábol nem voltam ott 89-ben sem ... Csak történelemkönyvekbol ismerem ezeket a korszakokat, és ott természetesen ezen idoszakoknak csak a pozitív oldalát festik le, csak az veszi észre az akkor is élo és fennálló viszályokat, aki mélyebben beleássa magát a történelembe...
Vajon mi lesz a történelem-könyvekben az utóbbi egy hónap eseményeirol? Remélem, hogy semmi. Remélem, hogy a jövo és a múlt eseményei elfeledtetik unokáinkkal az utóbbi néhány hét gyulöletes történéseit... Remélem, hogy a jövo pozitív értékei elhomályosítják a jelen sötét fellegeit... Remélem - de nem lehetek benne biztos. Mert sajnos nagy az esély rá, hogy a szent október 23-i megemlékezés nem az ötven éve vérüket és életüket adó hosökrol, hanem a ma élo, gyulölködo unokáktól lesz hangos...
Sokan sokféleképpen gondolkoznak a mostani helyzetrol. Sokak szerint nem jobb és nem rosszabb, mint akármelyik nap a rendszerváltás óta, én mégis eddigi (szegényes) élettapasztalatom legszmorúbb idoszakát élem át...
Lehetne felhozni magánéleti gondokat is, de most nem errol szól a bejegyzés, hanem a magyarokról. A magyarokról, akik olyan elképzelhetetlen és hihetetlen mértékben gyulölik egymást, hogy engem - egy érzo lényt - félelemmel tölt el. Rettegek. Megijedtem attól a gyulölettol, amit nap mint nap látok embertársaim szemében, amit olvasok az újságokban, amit látok a hírekben.
Nem politikai oldal ellen vagy mellett akarok szólni. Ez a probléma mindenki hibája és mindenki problémája. A jobb oldali utálja a bal oldalit, a bal oldali utálja a jobb oldalit, a liberális utálja a konzervatívot, a magyar utálja a családapát kegyetlenül lemészároló cigánybandát, a cigánybanda utálja a magyart mert az utálja ot, a rendes cigány utálja a cigánybandát mert megnehezíti az életét és utálja a magyart mert az azonsítja ot a bunözo cigánybandával - mindenki gyulöl mindenkit! De miért?
Miért van ekkora gyulölet az emberekben?
Félreértés ne essék, nem csak a magyarokban; a világ sajnos a gyulöletrol szól!!!
MI MAGUNK, AZ EMBEREK VAGYUNK A GYULÖLET! SEMMI MÁST NEM TUDUNK, CSAK GYULÖLNI! KELL VALAMI, AMIT GYULÖLNI TUDUNK, EZ AD ÉLETEROT ÉS MEGNYUGVÁST!
MONDD MEG NEKEM, KEDVES OLVASÓM: MIÉRT?
Hát nincs bennünk szív? Nincs bennünk lélek? Nincs bennünk megértés? Nincs bennünk békevágy? Nincs bennünk szeretet?
...
Az az igazság kedves olvasóm...
hogy szerintem ...
NINCS!
--------------------------
BIP-BIP
(2003)
"Bip-Bip" - Melletted halkan csipog
Egy érzéketlen, hideg, rideg robot.
A számítógép hangja fejedben visszhangzik, csattog;
Egyre hangosabb, te mégis egyre kevédbé hallod.
Ugyanis lelked már repül, egyre magasabbra száll;
Érzed, lehetetlen, mégis elszállnál
Oda, ahol messze van a város, az iskola,
S az emberi tömegek nyüzsgo, nyugtalan zaja.
Szabad vagy, süket, s nagyon ostoba,
Hisz nem hallgatsz rájuk, s nem leszel soha
olyan, mint ok - hisz lelked szabad,
Akármit mondjon a tömeg: te döntöttél: szárnyalsz.
Ostoba vagy a szemükben, egy nyughatatlan bolond,
Aki sosem nyugszik s mindig csak bolyong:
Keresi az igazat. De nem találja...
De ebbe nem nyugszik bele, se mindig ezt kiáltja:
"Figyeljetek emberek, ez így nem jó,
Utáljuk egymást s pusztítjuk a bolygót
Mely szült mindannyiunkat sok-sok éve,
De most már o is azt kiáltja: 'elég, legyen vége!!'
Elege van belolünk, e kártékony fajból
Mely élvezetbol öl és mindig csak pénzt hajszol.
Mely élvezi azt, ha fajtársa szenved,
Mely csinált egy új, istentelen istent:
Istene saját maga, másra nem gondol,
Csak arra, hogy megszabadítsa magát egy gondtól:
Érzelemnek hívják ezt az apró gondot,
S mára az ember már nem érez, csak rombol!"
Érzelmek nélkül él és öl az ember,
érzelmek nélkül már remélni sem mer.
Érzelmek nélkül élnek és gyászolnak,
Érzelmek nélkül ölnek és meghalnak.
Érzelmek nélküli élet vesz körül
Amelynek rajtad kívül mindenki örül.
Te nem vagy boldog, de NEM REPÜLHETSZ EL,
Az életed végéig HALLGATNOD KELL...