Kedvesnaplóm...

Év végén mindenki elemzéseket készít. A gazdaság szereploi a gazdaságról, a média szereploi a néphülyíto musorok sikerességérol, az emberek pedig saját magukról. Én is ezt teszem. Igaz, nem az utóbbi évrol, hanem egy kicsit hosszabb idoszakról.

[Aki az idézett versekre kíváncsi:
http://anoftc.bmfnik.hu/index.php?mod=gonzales]

Öt és fél évvel ezelőtt fejeztem be a gimnáziumot. A pesti kollégiumba való költözés, bár sokak számára a függetlenséget jelentette, nekem nem sokban hozott változást. Ugyanannyira függtem szüleimtől (anyagi értelemben), és ugyanannyira pesszimista volt világnézetem, mint azelőtt. A világ iránti megvetés és utálat verseimben is érezhető volt - meggyőződésem volt, hogy a világ úgy rossz és hibás, ahogy van; az én jelenlétem és próbálkozásaim ezen sosem fognak változtatni. Szerelem? Ugyan, az egy nem létező fogalom; a szex korábbi élvezete pedig pusztán mint állatias igényeim kielégítésének eszköze élt bennem...

"I just said what I felt
When I realized that there's no seatbelt!
'Coz there's no seatbelt in the life,
And you know that you're going to DIE!"
[Why, 2000]

"It's not good, to be a child,
It's not good, to stay alive!
It's not good, to be here,
It's not good, so I don't want to live,"
[Not good, 2002]

"I don't choose - I go to work,
And I didn't choose - I went to learn,
But whatever I did, it's still my life:
Going to learn and suicide,
Going to work and suicide,
Living my life and suicide:
IT'S MY LIFE!"
[It's my life, 2002]

2002 nyarán furcsa dolog történt. Úgy szoktam hivatkozni rá, hogy megláttam a fényt. "Csak akkor veszed észre, hogy sötétségben éltél, amikor először meglátod a fényt" - ezt a mondatot találtam ki erre az idoszakra. Korábbi megvető nézőpontom megváltozott, a világ utálata maradt, de rádöbbentem, hogy ebben a forgatagban igenis lehet életet és értelmet találni, mégpedig egy társ mellett. A gond ott volt, hogy érzelgősségem pont olyan célpontot választott, akinek nem kellettem.

"Amikor szemedbe nézek, más világ vesz körül,
Elfelejtem, hogy a villamoson ülünk.
Elfelejtem a nagyváros zaját,
S elképzelem, hogy körülvesznek a fák...
[...]
Hogy nem érdemellek meg, s hogy nem vagy az enyém,
Bár én harcolnék érted, hogy enyém legyen a fény,
De nem merek, gyáva vagyok, szerelmesen vak...
Sötétben élek, a rigó pedig csendben van..."
[A rigó, 2003]

A fény elveszett - helyette maradt az üresség. Kitörtem az apátiából, amikor megláttam a fényt; és amikor elveszett az érzés, akkor döbbentem rá igazán, hogy az életem üresebb, mint valaha. Semmim sem volt, amibe kapaszkodhattam volna. A számítógép mély világa magába szippantott, az életbe vetett hit pedig apróvá és távolivá vált.

"Nincs életem, csak a félelem
Uralja a testem s lelkem;
Az életem csak vegetálás,
Céltalan lét, semmi más.

Eszem-iszom, jóllakom, Ennyiböl áll az élet.
Ha unatkozom: számítógép; ez nyújt menedéket.
A cyber-világ büzös posvány, s én beleragadtam szépen,
Menekülnék, de visszaránt: Nem enged el mégsem.

Pedig el lehetne menekülni ha igazán akarnám,
De nem tudok, hisz nem akarok, hisz magam vagyok e posvány.
Elhitetem magammal, hogy jól érzem magam,
pedig semmim sincs, csak a félelem és a harag."
[Az élet, 2003]

"Mert az élet nem más, mint fájdalom és bánat,
Függetlenül attól, hogy a falak ledoltek vagy állnak.
Függetlenül attól, hogy rab vagy, esetleg madár:
Az élet szar. És megváltás a halál."
[A falon innen és túl, 2004]

2005-ben azzal hitegettem magam, hogy ha külföldre megyek, akkor az majd segít. Foiskolám [és az EU Erasmus programja] segítségével ezen kívánságom teljesült, de a fél éves ösztöndíj kezdetben nem segített...

"Már tudod, hogy ez nem így van; ismét becsaptad magad s egy hiú ábrándot követtél ilyen messzire. Mert itt minden teljesen ugyanolyan, 1300km utazás nem elég ahhoz, hogy megváltozz. Mert az élet boldogságát nem kívül kell keresni, hanem belül. Mert attól, hogy egy tökidegen városban hajtod álomra a fejed, az álom nem lesz szebb - mert az álmot te hozod létre!"
[33 perc, 2005]

És ezután - csoda történt. Egyrészt az itthon maradt barátaim, másrészt három kint megismert csodálatos teremtés segítségével megtaláltam az életet. Ma már azt mondom, hogy nem találtam szerelmet Franciaországban, pedig akkor, ott, azt hittem, hogy szerelmes vagyok. Nem is egyszer :) Pedig nem az egyént szerettem, hanem a világot, ami megnyílt elottem.

"Azt mondom: mostantól hiszek!

Hiszek abban, hogy lehet szép is az élet.
Hiszek abban, hogy nem hiába remélek.
Hiszek abban, hogy vár rám valaki - valahol.
Hiszek abban, hogy magamat immáron soha be nem csapom."
[Hit, 2005]

Ezután jött a 2006-os év. Februárban hazajöttem, és bíztam benne, hogy lesz erom itt is érezni az élet fuvallatát. Oszintén mondom, hogy érzem. És itt ez a kulcsszó: ÉRZEM. A korábbi gyulölet és apátia helyett ÉRZEK és ÉREZNI AKAROK.

"Azt akarom, hogy fontos legyek,
Hogy én legyek az egyetlen, az egy!
Ne a száz legyek, vagy az ezer -
Azt akarom, hogy szeressenek!"
[Azt akarom, 2006]

Persze a dolgok nem olyan egyszeruek, mint ahogy azt korábban láttam, de a sok fájdalommal és könnyel együtt ki merem jelenteni, hogy életem elso tartalmas évét tudhatom magam mögött. Az elso olyan évet, amelyre rá merem mondani: IGAZI. VALÓDI. ÉLET.

Így 2006 végén csak azt mondhatom: köszönöm mindenkinek, aki segített abban, hogy életben maradjak. Tudom, hogy 2007-ben is mellettem lesztek; tudom, hogy segíteni fogtok. Külön köszönetet három ember érdemel... Záródjon az o nevükkel az év!

Köszönöm nektek: Hajnal (az Angyal :) ), Tamás, Gábor


Címkék: érzelgős, újév, vers, visszatekintés

2006-12-31 12:27:40