Otthon, édes otthon

Igazság szerint egy idézet miatt írom az egészet. Egy egész bejegyzést akartam írni a Garden State-ről (alias A Régi környék), de nem tudtam megfogni a filmet. Minden, amit írtam, csak porszem volt a film nagysága mellett. Tessék megnézni! Tehát az idézet:

Andrew: Emlékszel arra a pillanatra az életedben, amikor rájöttél, hogy a ház, amelyben felnőttél, már nem is az otthonod? Hirtelen rádöbbensz, hogy bár le tudod rakni valahova a cuccaidat, az "Otthon" fogalma elszállt.
Samantha: Én még mindig otthon érzem magam a házamban.
Andrew: Majd rájössz, amikor elköltözöl. Egy nap egyszer csak úgy ébredsz, hogy nincs többé. És sosem tudod visszaszerezni. Ez olyan, mintha honvágyad lenne egy olyan hely iránt, amely nem is létezik. Olyan, mintha a felnőtté válás része lenne: nem fogod újra érezni, amíg nem hozol létre egy új otthont, magadnak, a gyerekeidnek, a saját családodnak. Olyan, mint egy ciklus. Nekem hiányzik ez az érzés. Lehet, hogy csak ennyi a család. Néhány ember, akiknek ugyanaz a képzeletbeli dolog hiányzik.

Szóval, elszáll az Otthon érzése... Hasonlóképpen érzek én is. A lakás(ok), ahol felnőttem, mindig is idegennek tűntek. Hiába mondom kéthavonta: "hazamegyek", ezt nem így érzem: meglátogatom szüleimet, hogy ne legyen botrány, de igazság szerint inkább púp a hátamon az egész, semmint élvezet. A kollégiumi szoba, a bérelt lakás - ez sem otthon. Nem csak azért, mert nem az enyém, hanem azért, mert nincs benne élet - nincs benne Társ. Valóban, az otthon az csak saját családdal lesz igazi, de az még nagyon messze van. Jelenleg - nincs otthonom.

Ne érts félre, hazám az van, abból is a legjobb. Magyarország a legjobb hely a világon, még akkor is, ha a magyarok nehézzé teszik az egymás mellett élést. De nekem ez a vihartól tépázott, szegény ország a hazám (ajánlom figyelembe a Bikini "Itthon vagyok" című számát). Vagyis ITTHON vagyok Magyarországban, de mégsincsen OTTHONom. Furcsa helyzet. Persze, mindenki így kezdte, tehát egyszerű a továbbhaladás: keresnem kell valakit, akivel OTTHONnak érezhetem lakóhelyünket. Na igen.

Ezzel már csak az a gond, hogy még ha találnék is olyan nőt, aki megelégszik az adoniszinak távolról sem nevezhető kinézetemmel, azt elijesztem a hozzáállásommal. Elvégre ki indulna be egy olyan pasira, aki állandóan arról sír, hogy nincs olyan ember, akinek kellene? Egy éve, Franciaországi tartózkodásom alatt boldogságot keresetem, és hitet találtam. Rádöbbentem arra az alapigazságra, hogy boldogságot nem találhatok kívül, azt magamban kell megtalálnom. És elhittem, hogy lehetek boldog. Elhittem, hogy lesz majd otthonom.

Mostanra elmúlt a hitem...


Címkék: garden_state, otthon, pesszimizmus, régi_környék

2007-03-17 21:23:22