Sznobizmus
Sznob vagyok. Ugyanis nemcsak hogy nem vetem meg a jó étkeket, de vagyok olyan hülye, hogy vagyonokat fizessek azért, hogy az étteremben elém rakják az ínycsiklandozó falatokat; valamint azért, hogy otthon ne mindig krumplistésztát egyek uborkával, hanem valami elitebb étel is kerüljön az asztalra. Élménybeszámoló következik.
Volt kollégiumi szobatársaim időnként elcsábítanak olyan helyekre, ahova amúgy sohasem tenném be a lábam. Ezek közül az egyik emlékezetes a Pampas steakhouse (www.steak.hu) volt. (A hely célközönségére jellemző, hogy a weboldalon az angol verzió jön be először.)
Igazság szerint a beefsteak baromi jó dolog: vastag, óriási sülthús - sajnos aranyáron. Egy adag steak 200, 320, illetve 480g lehet, a közepes darabért mi fejenként kb. négyezer forintot fizettünk. Erre ment rá a desszert és a borok ára, úgyhogy végülis a fejenkénti költség hatezer körül állt, amikor mellénk állt egy elegáns úriember (gondolom a főpincér), és közölte, hogy "sajnos valami hiba történt az asztalfoglalásokkal", így amennyiben végeztünk, jó lenne ha távoznánk, mert szükség lenne az asztalunkra.
Leesett állal közöltük hogy "jó", és az már csak az utcán jutott eszünkbe, hogy simán adhattak volna ingyendesszertet, ingyenbort vagy kedvezményt, hiszen azért otthagytunk 18ezer forintot. És ezután utött be a felismerés: nekünk, földi halandóknak ez nagy összeg egy vacsoráért, de az étteremben tartózkodó többi vendég fényévekkel többet fogyaszt... Na meg persze, mi voltunk az egyedüli magyar vendégek... Egy szó mint száz, a Pampasba ne menjetek, mert nem éri meg!
A következő hasonló kategóriájú hely, ahova ellátogattunk, a Csalogány26 (www.csalogany26.hu) volt. A hely (ilyen átlagembernek mint én) igen elitnek és sznobnak tűnt, társaim megpróbáltak nyugtatni hogy "ez nem sznob hely". Nos, akkor nézzük, mi várt minket ebben az étteremben...
Hihetetlenül korrekt kiszolgálás, a rendelés felvétele után "rágcsálnivalónak" vaj és helyben sütött baguett az ingyen előétel. A pincérek azért felveszik a hely stílusát, például amikor leesik az egyik villa, és én vagyok olyan bűnös hogy lehajolok érte, akkor kedvesen a tudtomra adják, hogy ez nem az én feladatom, ne hajolgassak... Na jó, akkor nem fogok...
Megérkezik az első fogás, gyöngytyúkleves. Fenséges íz, korrekt mennyiségű adag, az egyetlen hátrány az, hogy a "húsleves" névhez hús is dukálna a levesbe, de az nincs. Zöldség, az van... Nem baj, majd a második fogás - borjúsült -, abban biztos lesz hús. A borjúhoz illő bort mi nem tudunk választani, helyettünk a pincér hozza meg a döntést - egy száraznak mondott vörösbort hoz, ami meglepő gyümölcsösségével könnyen itatja magát, éljen Gál Tibor és az ő Pinot Noir-ja! A kihozott borjúsült már kevésbé fogja meg a gyomromat, hihetetlenül finom étel, csakhát az óriási tányéron lévő három-négy mini húsdarab és a kis halomnyi zöldségköret mindennek mondható, csak nem laktatónak...
Na de semmi gond, a bor finom, jelenleg talán éhes sem vagyok, jót beszélgetünk, az élet szép! Persze amikor hozzánklép a főpincér, hogy "valami hiba történt az asztalfoglalásokkal", akkor kiver a hideg veríték, de hálistennek ez nem a pampas - itt csak két asztallal kell odébb ülnünk, és cserébe a ház vendége vagyunk egy-egy pohár borra. Na igen, ez már korrekt!
Nosza rajta, hát akkor desszert. Desszerthez meg tokaji dukál! Imádkozom, hogy ne szamorodni, hanem aszú legyen az ingyenbor, és imám meghallgatásra talált, SŐT! Álmomban sem gondoltam volna hogy ötputtonyos tokaji aszút fogunk kapni a "Chibous krém" fedőnevű desszertcsoda mellé... A mézédes bor itatja magát, persze duplázunk, még akkor is, ha az már saját költségen megy.
Összességében fejenként nyolcezer forintba került az este, ami ahhoz képest sok, hogy fele ennyiből a St.Jupátban degeszre ehettem volna magam, itt meg a főétel kb ötfalatnyi volt; viszont azért nem tartom annyira kidobott pénznek, mint a pampast... Ha nem is az én stílusomnak való volt ez a hely.
Persze, étterem helyett otthon is lehet jókat enni, és még az elitebb étel sem kerül olyan vészesen sokba. Ha azt mondom, hogy négyezer forintból hoztunk ki egy két személyre szóló ebédet hallal, mártással, tésztával és borral együtt, akkor természetesen sejti a Kedves Olvasó, hogy nem egy átlagos ebédről van szó, de azért ez nem egy kimagasló ár. És nem is akármilyen étel került az asztalra! A hal roston lazac volt, a mártás tejszínes újhagymás szósz, a tészta Barilla Tagliatelle (en.wikipedia.org/wiki/Tagliatelle), a bor pedig badacsonyi Szeremley Rizling (ami korábban "Szemelt Rizling" néven futott). Komolyan mondom, fennséges! És abszolút megérte az árát!
Mindhárom élménybeszámolónál megemlítettem, hogy mennyibe került az adott étel/ital, de igazság szerint a lényeget mindegyiknél kihagytam. Hiszen lehet jókat enni, jókat inni (ha az embernek telik rá, és nekem most hálistennek telik), de a lényeg nem ezen van. Ez csak egy extra. Mindez értelmetlen, ha az ember mellett nincsenek olyanok, akik élvezetessé teszik az étkezést. Mert rajtuk van a hangsúly, és ezt pénzzel nem lehet megvenni.
Köszönöm, Csabesz!
És persze köszönöm, Sergei!
Címkék: csalogany26, étel, étterem, kritika, pampas
2007-08-10 13:03:07