Én, a meleg

Ugye mindenki látott már vicces amerikai filmekben "tipikus" meleg figurát? Selypít, a pasik nem kedvelik, viszont a nőkkel mindig el tud beszélgetni, megérti őket. Selypítés helyett kicsit pösze vagyok és hetero, de a helyzet ugyanez.


Haldokló blogunk pesszimista hollója ismég billentyűzetet ragad, a téma ezúttal az, hogy miért van az, hogy a "jó veled, de nem *úgy*" megjegyzéseket az átlagos férfinál hatványozottan többször kapom?

Igazából a helyzet baromi egyszerű... Adott vagyok én, egy érzelgős pesszimista férfiember, aki nem csak saját, hanem más szenvedésére is érzékenyen szokott reagálni. Innentől kezdve tökéletes alapanyag vagyok arra, hogy én legyek az, akinek az ismerős nőnemű egyedek elsírhatják búkat-bánatukat. Ne értsetek félre - ez nem baj. SŐT! Én kifejezetten örülök annak, hogy ők ennyire bíznak bennem, és szinte büszke vagyok magamra, hogy ennyire meg tudnak nyílni előttem, hiszen ez azt jelenti papíron, hogy érzelmileg nem vagyok rossz ember, ezen a téren megfelelő vagyok akár egy nőnek is.

A probléma ott kezdődik, hogy miért csak erre vagyok jó??? Örülök annak, hogy nőismerőseim egy része bízik bennem annyira, hogy megosztja velem mélyebb érzéseit, örülök annak, hogy egyikük még azt is írta: "szeretlek" [persze ő sem úgy gondolta], de... Miért nincs egy nő sem, aki végre azt írja/mondja: "szeretlek, és igen, ÚGY"???

Miért ragad le mindenki azon a szinten, hogy jó beszélgetőtárs vagyok, és ki lehet önteni nekem a lelküket? Miért nincs senki, aki ezen túl akar lépni? Miért vagyok én a "kedves meleg pasi" szerepében, akinek mindent el lehet panaszkodni, és aki annyira jó beszélgetőtárs, de ezen túl másra nem jó? Miért nincs senki, akinek *ÚGY* is megfelelő vagyok?

Most tényleg csak a kinézet lenne a gond? Nem vagyok egy vékony ember (sőt...), de súlycsoportomban lévő pasik közül többnek van barátnője, mint akinek nincs... Szóval ez nem lehet az indok...

De akkor mondjátok meg nekem: miért?

Címkék: kérdés

2008-01-15 11:00:17